A modern csatornák nagy bitrátájú VBR-ek. Fix CBR muxba talán három fér, mielőtt túlcsordul — így tucatnyi muxot szór szét az egész sávban, mindenhol QAM-256-ot nyom, és hirtelen az egész hálózatnak tökéletesnek kell lennie: erősítő-linearitás, tilt, illesztés, kábelállapot több száz MHz-en át. Egyetlen gyenge pont, és az előfizetők artefaktokat és kimaradásokat kapnak, Ön pedig technikuskiszállásokat.

A TSC statmux ezeket a VBR csatornákat néhány muxba tömöríti — az egyik csatorna csúcsai kitöltik a másik völgyeit. Az egész sáv helyett egy kicsi, összefüggő spektrumszeletet foglalsz, a felszabadult spektrumot pedig robusztusságra költöd, nem zsúfolásra.

Ön állítja be a poolt; a TSC osztja el a biteket. Ön megadja, hány csatorna, mekkora a teljes MPTS bitráta, és csatornánként a minimumot, maximumot és prioritást. A TSC valós időben oszt bitrátát a jelenet összetettsége szerint — a mozgalmas kép többet kap, a statikus jelenetek visszaadják a biteket — így az összeg mindig a fix transzport-keretén belül marad, minimális null paddinggel.

Ott számít a legtöbbet, ahol eleve kevés a spektrum. Egy MMDS licenc legfeljebb tizenkét vivőt ad — és a sávot gyakran két szolgáltató osztja meg egy védőcsatornával középen, így az egyiknek hat, a másiknak öt jut. Vagy három DVB-T2 multiplexed van, és ennyi. Öt vivőnél — nemhogy háromnál — a statmux nem optimalizálás, hanem az egyetlen mód, hogy olyan kínálat menjen adásba, amiért valaki fizet.

Ez ugyanaz a dinamikus, jelenetérzékeny rátaszabályozási osztály, mint az AWS Elemental Statmux — szoftverként a saját GPU hardvereden, ugyanabban a dobozban integrálva a transzkódolással, playouttal, terjesztéssel és számlázással, csomópontonkénti broadcast enkóder licenc nélkül.